Az igazság az, hogy az utóbbi majdnem egy évben ( talán háromnegyed? A nyári szünet elvette a matektudásom) alig gondoltam a blogra. És most eszembe jutott: jé, tényleg! Én írok egy blogot! Hogy nézne már ki ha csak úgy abbahagynám? Sehogy mert csak én olvasom, de azért na, hátha egyszer még sikeres író leszek, aztán majd az irodalom könyvekben ez a hely lesz az én "szárnypróbálgatásaimnak" nevezve.Hú hát akkor mi is történt az elmúlt időszakban? Gyakorlatilag 180°-ot fordult velem a világ. Azt hiszem tényleg elkezdtem megtalálni önmagam, az eszméket amik szerint élni szeretném az életem, az embereket, akik mellett önmagam lehetek és talán elkezdtem végre kicsit felnőttesebben gondolkozni. 16 évesen (lassan 17 hmm..) már illene nem?
Na jó szóval az egész úgy kezdődött, hogy májustól, de inkább februártól kezdve beleléptem egy kapcsolatba. Teljesen odáig voltam, annyira, hogy azokat a dolgokat sem vettem észre, amik zavartak a kapcsolaton belül (?). De aztán augusztusban szakítottunk, és rájöttem miért nem jön nekem össze egy tartós kapcsolat sem: mert nem ismerem magam. Mármint érted nem igazán vagyok hűséges önmagamhoz, és mindig próbálok más kedvére tenni. És így sehogysem tudtam kibontakozni. Szóval úgy döntöttem leszarom. Azóta most egy stílusváltásban vagyok épp, és a nemtalálommagamból valami kicsit alterosabb felé kezdek húzni. Szóval felvállalom magam. Felvállalom, hogy szeretem az altert, hogy szeretem az egyedi embereket, hogy néha dohányzok, hogy szeretem az alkoholt, hogy zsidó vagyok, hogy kiállok a melegek mellett, meg igazándiból minden mellett amit itt valamiért az elvakult vidéki parasztok nem értenek meg. Tényleg, ez egy tök más világ. Mindenki lekorlátolt, és ha kicsit más vagy...neked annyi.
És ez az egész fura időszak alatt elkezdtem komolyabb dolgokkal foglalkozni, eljárni kikapcsolódni, "éljünk a pillanatnak" dolgokat csinálni, és most már jó azt hiszem. Persze mindeközben mindenkivel összevesztem, és elég sok minden felszínre tört belőlem, amit eddig elnyomtam. És lett ami jobb lett, meg van amivel még küzdök. De úgy érzem most már tényleg jó irányba tartok ahhoz, hogy az legyek, aki vagyok. De amúgy ezenkívül minden okés, végre 11.-s okos (KHM) gimnazista éveimet töltögetem, és hát csodálatos. Pályaválasztási-stressz, faktos-stressz, nincs időm tanulni-stressz...tök jó.
Majd valamikor írok hosszabban. Csak nem most.
