Vannak az életnek azok az apró kis örömei, amikor a zsebedben véletlenül találsz egy kétszázast, vagy amikor azt hitted már megetted az összes ropit és találsz még egyet a zacskó alján. Hát nekem ilyen apró kis öröm volt, amikor a Vodafone úgy döntött megdob egy csomó
ingyen mobilnettel, mert miért ne. Szóval itt vagyok, és adok egy kis
helyzetjelentést, mert megtehetem.December van, vagyis szeretet, karácsony, béke meg ilyenek és tényleg. Biztos ez is valami karácsonyi csoda, hogy a téli szünetet az őszi szünettel ellentétben nem depizéssel töltöm. Olyan nyugodt minden, hogy az valami fergeteges, és igen azt hiszem ez a fajta nyugalom, amit eddig hiányoltam az életemből. Végre kialszom magam és nem túlalszom, kávét se ittam két órája, és van majmocskás gabonapelyhem és sok-sok hét után végre alkotni van kedvem. Tehát alkotok.
Előző helyzetjelentésem óta nem mondanám, hogy sok minden történt volna velem, mert nem történt. Szakítottam azzal a szegény kis fiúcskával akinek szíve elméletileg hiányomtól még mindig nagyon fáj, de azzal a sráccal aki miatt az én szívem fáj október óta nem beszéltem. Milyen szomorú is a diákszerelem. A novemberem viszonylag nyugodtan telt. Megcsináltuk a szalagavatót ami tény, hogy elég király lett csak az infó tanár szerint volt szar. A kollégiumban is minden jó volt, és most, hogy rengeteg szabadidőm lett végre aludtam. Na jó csak poén egész délután tanultam, mert az
októberben lerontott átlagom miatt bőven volt mit behoznom, meg aztán a Vikiék se nagyon hagyták, hogy unatkozzak. Rengetegszer nevettük végig az estéket a legnagyobb hülyeségeken mert tudni kell, hogy nálunk ez valahogy úgy működni, hogy hogyha valaki unatkozik vagy csak szimplán beszélhetnéke van addig cseszteti a másik kettőt ameddig azok oda nem figyelnek rá.Szerencsére emellett volt időm rengeteget olvasni is. Többek közt kivégeztem az Éhezők viadala-trilógiát is, ami komolyan egy zseniális könyv és A könyvtolvajt is. Hát az a könyv az.....nincsenek rá szavak mekkora zseni ez a Markus Zusak. Csodálatos. Komolyan. Új kedvenc. És Rudy....hát Rudyt imádom. Tényleg és ha már Rudy, akkor muszáj elmesélnem, hogy volt nekünk egy amolyan karácsonyi húzás dolgunk az osztályban, de ez egy hosszabb sztori.
Az egész úgy kezdődött, hogy több heti kérlelés után az osztályfőnökünk végre hajlandó volt 5 percet szánni arra, hogy kihúzzuk a neveket. Amikor ez megtörtént, elkezdte ecsetelni, hogy hát a suliban van egy olyan szokás, (fordítás: 30 éve volt egy olyan szokás) hogy az osztályok meghívják az őket tanító tanárokat és előadnak nekik egy 15 perces karácsonyi műsort. Ez mind szép és jó, de:
1.: Ezt egy héttel az osztálykarácsony előtt közölte
2.: Az osztályfőnökünk helyett mindig mindent mi szervezünk meg, alias ezt is nekünk kellett volna
3.: Senkinek nem volt hangulata túl cifrázni ezt az egészet
Ő persze csak ecsetelte, hogy ez milyen jó, és amikor látta az elképesztő "izgalmat" és "tenni akarást" az arcokon közölte, hogy neki tök ciki osztályfőnökként, hogy mi sose csinálunk semmit. A többi osztály se. Se gáz.
Szerencsére végül a magyartanár pártfogolásának köszönhetően nem lett ebből semmi. Csak ajándékcsere volt, és mindenki nagyon menő dolgokat kapott, kivéve a Petrát (én amúgy egy tök aranyos rénszarvas plüsst kaptam). Ugyanis a Petrát a Dominik húzta (Dominik: idén jött át a D-ből, 4 tantárgyból bukik, van egy kalóz mintás nagyon laza kesztyűje és egy gyökér) és kapott tőle egy tusfürdőt. Hmmmm milyen figyelmes is ez a Dominik.
Egyébként a közelmúltban tényleg nem történt semmi olyan komolyabban említésre méltó. De azért nagyon várom már 2017-et kicsit kezd elegem lenni ebből az évből. Remélem kicsit jobban sikerül, mint 2016. Na mindegy is, búcsúzok lassan, mert már én is untatom magam.
emellett volt időm rengeteget olvasni is.
